|
Miért szimatol a macska?
A kutyákkal ellentétben a macska nem szimatol a zsákmánya után, hanem türelmesen les rá. A szaglás ezért nála kizárólag a fajtársakkal való kapcsolattartást szolgálja. A kandúrok illatokkal jelölik meg felségterületüket. Magasra tartott, enyhén remegő farokkal néhány csepp vizeletet permeteznek a bokrokra. A jelzések erős, csípős szaga még a mi kevésbé érzékeny orrunkkal is jól érezhető. A kandúrok valószínűleg nemcsak a jelzés gazdáját ismerik fel, hanem arra is rájönnek, hogy milyen friss a szagminta.
Alkalmanként a cicahölgyek is permeteznek pár csepp vizeletet, ám ők elsősorban az emberi orr számára érzékelhetetlen illatjeleket kedvelik, melyeket a mancsukon lévő illatmirigyek segítségével helyeznek el. A macskák saját gazdájuk illatát is megismerik. Nem ritkán éppen azért dörgölőznek, hogy a gazda szaga erősen beleivódjon a szőrzetükbe. Bizonyos növények, mint a kakukkfű vagy a macskagyökér, valósággal tűzbe hozzák a macskákat. Először a pofijukat dörgölik ezekhez, majd kéjesen morogva hemperegni kezdenek a közelükben. Aki azt szeretné, hogy cicája megkedveljen egy tárgyat, annak csupán egy kevés macskagyökérrel kell bekennie azt. Más szagok viszont kifejezetten idegesítik a házimacskát. Így például a citromot vagy a narancshéjat messze elkerüli.
Megfigyelték azt is, hogy a macskák időnként valósággal megdermednek, egy pillanatra szinte ijesztően bambává válnak. Ilyenkor nemcsak az orrukon, de nyitott szájukon át is levegőt vesznek. Felhúzott felső ajkuk miatt úgy tűnik, mintha viszolyognának valamitől. Pedig csupán egy különlegesen érdekes illatra figyeltek fel. Ez a viselkedés nagyon hasonlít azoknak az ínyenceknek a szokására, akik hosszasan ízlelgetik egy-egy ritka csemege illatát, mielőtt beleharapnának. A kandúrok olyankor szimatolnak így, ha egy párzásra kész nőstény vizeletének szaga csapta meg az orrukat. Ekkor egy olyan szervük (a „Jacobson-szerv”) lép működésbe, amely az emberben már csupán nagyon csökevényes formában maradt meg. Az apró, kb. egy centiméter hosszú csövecske nyílása a szájpadláson, a felső metszőfogak mögött található. Mi, emberek nem tudjuk elképzelni, ez az ízlelő-szagló szerv milyen érzeteket közvetít, de egy biztos, hogy kellemes.
Színek érzékelése
A természet a macskákat minden olyan érzékszervvel felruházta, ami a sikeres éjszakai vadászatokhoz szükséges. Érzékszervei jóval fejlettebbek az emberénél. Ez különösen igaz sokatmondó, nagy, sárga, zöld, kék vagy naracsszínű szemükre, amellyel hozzánk hasonlóan térben látnak. A rávetődő fénysugarat szemük visszaveri, legtöbbször zöldessárga színben. Csupán a kékszemű cicák szeme piros, ha megvillan a sötétben. A valóságban csupán a természet ügyes megoldásáról van szó, a cica jól lát a félhomályban is. A macska szemében az ideghártya mögött egy csillogó réteg, a „tapetum lucidum” található. Miután a fénysugár eléri az ideghártyát, az alatta lévő fénylő rétegen visszatükröződik, így a sugár még egyszer eljut a fényérzékeny sejtekhez. A macskaszem legalább hatszor olyan fényérzékeny, mint az ember szeme, ám ha tökéletsen sötét van, még ő sem lát semmit.
Ellentétben más éjszakai állatokkal, a macska napközben is aktív, ezért érzékeny szemét meg kell óvnia a nappali fényözöntől. A pupillák éjjel nagy, kerek ablakként engedik be a legkisebb fénynyalábot is, ám nappal hajszálvékony rést hagyva zárul össze a színes szivárványhártya.
A szemhéj alatt egy másik, vékony, szürke bőrréteg, a pislogó hártya található, amely a portól és a szennyeződéstől védi a szemgolyót, és segíti eloszlatni a könnyek nedvességét. Normális körülmények között a pislogóhártya csak akkor látható, ha az állat nagyon fáradt vagy beteg.
Az 1900-as évek első felében azt hitték, hogy a macskák s
Miért dorombolnak a macskák?
A macskák számtalan módját ismerik érzelmeik és szándékaik kifejezésének. Testtartásukból, fülük állásából, bajszuk és farkuk helyzetéből, abból, ahogy mozognak, nem nehéz kiolvasni, hogy mit is szeretnének mondani. A dühös macska fel-le csapkod a farkával, ha pedig ellenfelét akarja megijeszteni, akkor felborzolja a szőrét, és felpúpozza a hátát. Mancsának finom érintésével hívja fel jelenlétére gazdája figyelmét, és jelzi, ha akar valamit. A gazda lába körül tekergő kedvenc vagy éhes, vagy így köszönti „emberét”. Még ennél is több árnyalata van a cicák beszédének. A macskanyelv a lágy dorombolástól egészen a fülrepesztő nyávogásig sok száz, különböző hangot ismer. A cicák szeretnek társalogni. Nyávogásuk néha mérges, követelőző, panaszkodó, szomorú, vágyakozó vagy éppen kihívó. A figyelmes gazda hamar megtanulja kedvence „nyelvét”, és attól kezdve már a nyávogásából is kitalálja, hogy mi nyomja a négylábú szívét. A cicahangok legszebbike bizonyára a dorombolás - az elégedett macska torka legmélyéről jövő, zöngés hang. A gégefő rezegtetésével és mindig zárt szájjal létrehozott mormogó hang. Fokozott érzelmi állapot kifejezésére szolgál, legyen az öröm vagy fájdalom. A rákos betegség utolsó stádiumában lévő- vagy az elütött macskák jellemzően hangos dorombolást hallatnak, ezzel fejezik ki kétségbeesésüket és fájdalmukat. A dorombolás nem más, mint aerodinamikai jelenség, mely a hangrés és a gégefő, illetve a hozzájuk kapcsolódó izmok összehangolt mozgatásával keletkezik. A cicamama számára egyhetes kölyke dorombolása jelzi, hogy kicsinye jól érzi magát. A felnőtt állatok dorombolása pedig elégedettségüket fejezi ki.
< |
AJÁNLOM AZ OLDALT
